Életének 332. évében elhalálozott Jónás, a világ legöregebb bioháza. Az oregoni Weildin-be telepített ház a bioházak első generációjának legendás példány volt, sok turista megfordult itt az elmúlt több száz év során. A ház még rengeteg, ma már teljesen hétköznapi tulajdonságot nélkülöz, mint az évszaknak megfelelő ablakméret és falvastagság, a költöztethetőség, a házakat akkoriban még csak jó minőségű, és jó fekvésű területre lehetett telepíteni, a htk-brikettek (háztartási étrend-kiegészítők, melyeket egy időben a házak alapanyag pótlására használtak - a szerk.) még nem voltak elterjedtek, így Jónás csak a hely adottságaira támaszkodva sajnos kimerítette a környék ásványianyag és vízkészletét, és a korára való tekintettel elképzelhetetlen lett volna, hogy túlvészelne egy költözést.
A bioházak a maguk idejében forradalmi újdonságot jelentettek, és egy csapásra átrendezték a környezeti viszonyokat, egy új életformát hozva létre. Amikor tudósok rájöttek, hogyan lehet a növények és az állatok DNS-t felhasználva, és azt átprogramozva sziliciumalapú élőlényeket létrehozni, megváltoztatta az ipar teljes arculatát, de legnagyobb durranás egyértelműen Jónás megjelenése volt.
Jónás generációja az intelligens otthont kissé újraértelmezte. Jónás nem simán egy ház, Jónás ugyanis él. A szó eredeti értelmében. Nem, személyisége még nem volt (nm úgy mint a maiaknak), de táplálkozott, változott, reagált. Telepítése után gyökeret eresztett, szárazabb évszakokban gyökerei akár 100 méterre is megnőttek, terebélyesedett, erősödött, majd pár év múlva beköltöztek az első lakók is. Jónás még egy kisebb, teknőc-ház volt (nevét a teknőcpáncél szerű tetőszerkezetről kapta - a szerk), minimális programozhatósággal, nem lehetett átprogramozni a belső kialakítást és a háztartási gépeket sem.
De cserébe nem kért semmit. Jónás, teljesen önellátó házikó volt. Úgy működött, mint egy növény. Gyökerei segítségével szívta fel a tápanyagot, ásványokkat, vizet, miegymást a földből amire neki és a lakónak szüksége volt. A háztartási szemetet, a napenergiát és a biotermikus energiákat is tökéletesen hasznosítva plusz energiaráfordítás nélkül is vígan elvolt. A rendszer kialakítása szerint a beérkező anyagokat optimális módon hasznosítja, csakúgy mint élőlény, újraépítve a sérült részeket, a már elhalt részeket pótolva. A lakók által termelt hulladék, koszos víz ugyanúgy visszakerült a ház "emésztőrendszerébe", ott vagy megtisztítva visszakerült a körforgásba, vagy kilökődött a házból.